Randira fel! Így (nem) rontja el egy elvált férfi negyven felett

Válás után az első dolog, ami feltűnik, nem a szabadság, hanem a csend. A második meg az, hogy senki nem szól rád, ha melegítőben eszel konzervet a kanapén. A harmadik pedig az, hogy valahogy újra kéne kezdeni – például az ismerkedést. De hogyan kezd neki egy férfi, aki utoljára akkor randizott, amikor még a Nokia 3210 volt a menő?

Először is, jön az önvizsgálat. Kinek van kedve újra mesélni, hogy „igen, két gyerekem van, nem, nem a feleségemmel élek, és nem, nem vagyok még kész a közös Netflix-előfizetésre”? A legtöbb negyven feletti elvált férfinak van valami csomagja: gyerekek, exek, munkahelyi stressz, és egy halovány félelem attól, hogy az emberi test idővel nem úgy működik, mint húszévesen, így a férfi potencia is hozhat negatív meglepetéseket.

A személyes ismerkedés nehéz terep. A régi baráti kör megkopott, a munkahelyen mindenki húsz évvel fiatalabb, és a boltban nem jön szembe senki, aki ne csak a sajtra koncentrálna. Marad az online tér, ahol mindenki „életvidám, romantikus, utazni szerető” – legalábbis profil alapján. Az első próbálkozások gyakran bénák: rossz képek, röhejes bemutatkozások („őszinte vagyok, mint a nyugdíjpénztár”), és persze az a fránya algoritmus, ami vagy túl fiatalokat dob fel, vagy a volt feleség barátnőit.

De a dologban van valami felszabadító is. Nincs már illúzió arról, hogy a tökéletes ember létezik. Van viszont tapasztalat, önirónia, és ha szerencsénk van, egy kis bátorság újra megnyílni. Egy jó beszélgetés, egy kávé, egy olyan este, amikor senki nem akar megjátszani semmit – ez a valóságos újrakezdés.

Mert negyven felett már nem az számít, hány randit toltál le, hanem az, hogy egyszer csak megtaláld azt az embert, akivel nem feszélyez a csend.