A Föderáció zászlóshajói

Enterprise XCV 330
Enterprise_XCV-330
Ez az Enterprise egy korai, Föderáció előtti csillaghajó, amely az XCV-330-as sorszámot viseli. A hajó a Declaration-osztályba tartozik és feltehetően ötös fokozat alatt képes csak haladni. Hengeres hajtómű gondolája erős vulkáni befolyásra utal, az ilyen elrendezés ugyanis erre a fajra jellemző. A hajó önmagában nem jelenik meg egyik Star Trek filmben vagy sorozatban sem, ám képi illusztrációként látható az első mozifilmben és az Enterprise sorozat Home című epizódjában.


NX-01
nx01

Az első híressé vált Enterprise csillaghajó az NX osztályba tartozott, és Jonathan Archer kapitány parancsnoksága alatt állt. Az NX-01 kódjelű hajó Zefram Cochrane és dr. Henry Archer közös álmának végterméke, az első olyan földi csillaghajó, mely képes volt elérni az 5-ös szubtéri fokozatot. A hajó 2151-ben indult első küldetésére, mely elindította az emberek és a klingonok közötti kapcsolatfelvételt. A hajó legénysége a küldetésük alatt baráti kapcsolatot alakított ki a Föld és más bolygóközi fajok között, mely végül a Bolygók Egyesült Föderációjának megalapításához vezetett 2161-ben. A hajó feltehetően harcolt a Romulán Háborúban is. A hajót 2161-ben vonták ki a forgalomból, miután megjelentek az első hetes fokozatra képes földi hajók. Az NX osztályból alternatív változatok is készültek, három és négy hajtóművel, valamint alul és normál helyen lévő hajtóművel, utóbbi kettő deflektor-tányérral felszerelt központi részt is a hajó aljára kapva.


NCC-1701
21231_big

A Constitution osztály a Csillagflotta történelmének talán leghíresebb osztálya, mely legendássá vált a maga idejében. A USS Constitution új alapokat állított fel a későbbi csillaghajók számára. Gyors, mélyűri kutatásra és hadihajónak is egyaránt alkalmas volt, és csak kevés hajó vette föl vele a versenyt az ismert űrben. A 430 fős legénység a maga idejében a legnagyobb létszámú legénység volt, mely csillaghajón addig valaha szolgált. Elődeivel szemben, diplomáciai konferenciák megtartására is alkalmassá vált, melyekre addig csak csillagbázisokon volt lehetőség. A USS Constellation megépítése után nem sokkal, 2245-ben útjára indult a USS Enterprise is, mely az NCC (Naval Construction Contract) 1701 azonosítási számot kapta. Ez lett a Föderáció leghíresebb csillaghajója. Negyven év szolgálati idő alatt az Enterprise számtalan új világot fedezett fel, felvette a kapcsolatot sok új fajjal és civilizációval, valamint testvérhajóihoz hasonlóan többször is harcolnia kellett a Romulán és Klingon Birodalmak hajóival és azok legénységével, hogy megvédje a Föderációt azoktól.


A Constitution osztályt hosszútávú kutatási küldetésekre tervezték, olyanokra amikor a hajó akár több hónapra is lehet bármilyen utánpótlási bázistól. Ezeket a küldetéseket ötéves periódusokra osztották fel a Csillagflottánál. Mivel a hajóosztály elsősorban kutatási feladatokat kell, hogy végrehajtson, ezért minden egyes Constitution osztályú hajón 14 tudományos labor található, melyben bármilyen tudományos vizsgálatra lehetőség van. Az Enterprise számos küldetésben vett részt, először April, majd Pike és végül Kirk kapitány irányítása alatt. Kirk volt az, aki a legtöbb veszélyes küldetést végezte el az Enterprise-szal, és főleg ennek az időszaknak köszönheti az osztály a hírnevét. 2265-re a korai Constitutionok elérték élettartamuk végét. A Csillagflotta úgy döntött, hogy a hajók pótlására egy teljesen új osztályt tervez. Nem sokkal később kiderült, hogy semmilyen akkori tervezet nem felelne meg az elvárásoknak, ezért a Constitution osztály hajóinak felújítása mellett döntöttek. A USS Enterprise volt az első, amely átesett ezen 2269-ben. A munkálatok 18 hónapig tartottak. Egyetlen korábbi hajót sem fejlesztettek tovább ennyire alaposan; alapjában véve egy teljesen új hajót építettek a régi hajó szerkezetébe.

NCC-1701-A
1701A

Közvetlenül miután 2286-ban Kirk admirálist parancsmegtagadás miatt lefokozták kapitánnyá, ő és emberei új hajót kaptak a közben egy, a Földet fenyegető idegen szonda ártalmatlanításáért tett erőfeszítéseikért: a USS Enterprise NCC-1701-A kódjelű, fejlesztett Constitution osztályú csillaghajót. A hajó külsőre teljesen megegyezett azzal, amit Kirk a Genezis bolygónál felrobbantott, csak az NCC-1701 helyett az NCC-1701-A kódjel szerepelt a hajón. Az eredetileg USS Yorktown néven futó hajó műszaki felszereltségében túltett elődjén, noha útjára indításakor már kezdett elavulni. Az Excelsior osztály hadrendbe állításával pedig végleg elavult. A hajó két nagy küldetésen vett részt. Az elsőn Spock féltestvére, az illogikus Sybok ragadta el a hajót, hogy megkeresse a titokzatos Sha'Ka'Ree bolygót, s rajta Istent. A küldetés a Galaxis középpontjába vezette az Enterpriset, ahol egy hamis "istenséggel" és egy orvul támadó klingon Ragadozómadárral kellett szembenéznie. A második küldetésen az Enterprise és a USS Excelsior (NCC-2000) a Klingon Kithomeren megakadályozta a Föderáció és a Klingon birodalom közötti fegyverszünet megkötése elleni összeesküvést, és a Föderáció elnöke elleni merényletet, utat nyitva így a békének. Kirkék így összesen háromféle Enterprise csillaghajón szolgáltak. A Constitution osztályú Enterprise-t ezután, 2293-ban véglegesen leszerelték.



NCC-1701-B
206225708a57ba77fa82d62ea9bc6e85eaeea651

Az Excelsior osztály története sok különlegességben bővelkedik. Eredetileg transztér meghajtással tervezték, a "nagy találmánynak" nevezték, de a hajónak már az első küldetése sem járt sikerrel, hogy megakadályozza a USS Enterprise ellopását, mert a hajtóműve meghibásodott. Habár bebizonyosodott, hogy csak szabotázsról volt szó, az Excelsioron komoly károk keletkeztek. A hajónak majdnem egy évig kellett űrdokkban rostokolnia, amíg a mérnökök meg nem javították. A hajó 2286-ban indult újra útnak. Habár a transztér hajtómű hibáit kijavították, a rendszer mégis sok jelentős problémával küszködött. Végül a Csillagflotta leállította a transztér tervét, és az Excelsior a hagyományos meghajtási rendszert kapta meg. 2287-ben újra űrdokkba került, amikor is megkapta a standard térhajtóművét. Innentől a hajó története igen szélsőségessé vált; az Excelsior igen gyors hírnévre tett szert a kiváló megjelenésével és a gyenge megbízhatóságával. Az osztály gyártása végül is 30 évig megszakítások nélkül folyt. Az Excelsior 2290-ben Sulu kapitány parancsnoklása alá került és jelentős tudományos, felfedező és diplomáciai küldetéseket folytatott. Az Excelsior osztály hajói ma is szolgálatban vannak, több felújított és fejlesztett változat is létezik.


Az Excelsior osztály első jelentős alcsoportja. Az Enterprise-B nevével jelzett altípusokat nagyobb sebesség elérésére és jobb manőverezésre tervezték. A hajók az új generációjú álcázóberendezéssel ellátott klingon hajók ellen készültek. A Csillagflotta nagyon tartott az olyan klingon hajóktól, amelyek álcázott állapotban is képesek lehetnek támadni. Ezért az Excelsiorok olyan új plazma detektor rendszerrel voltak ellátva, amellyel könnyebben felderíthették az álcázott hajókat. A fejlett érzékelőkkel az Enterprise-B képes volt érzékelni a tüzelő hajókat, és a fézereket automatikusan a támadó hajóra irányíthatták. Ez a rendszer annyira sikeres lett, hogy 2310-ben a klingonok felhagytak az álcázott állapotban való támadás ötletével.

Az Enterprise-B-t ünnepélyes keretek közt 2293-ban avatták fel és az alkalomra az elődhajó főtisztjeit, James T. Kirköt, Pavel Chekovot és Montgomery Scottot is meghívták. A hajó kormányosa Demora Sulu, Kirk egykori legénységének kormányosának, Hikaru Sulunak a lánya, a parancsnok pedig a nem túl tapasztalt John Harriman kapitány volt. A hajóval mindössze egy rövid próbaútra indultak, ám hamarosan vészjeleket fogtak két bajbajutott el-auriani hajótól, akik három fényévre tőlük egy különös energiasávban rekedtek, amit később Nexusként azonosítottak. Mivel az Enterprise volt a legközelebb a próbaút hamar mentőakcióvá vált. A kapitány tapasztalatlansága mellett viszont az is gondot okozott, hogy a hajót nem fejezték be teljesen, se a fegyverzet, se a mentésnél használt vonósugár nem került beépítésre, ahogy az orvosi személyzet is hiányzott. Ennek ellenére a legénység a tapasztalt veteránok segítségével mindent elkövetett a bajbajutottak kimentéséért. Egy menekülthajó megsemmisült, de a másikról Scotty segítségével sikerült a rajtalévők egy részét átsugározni, ehhez azonban közelebb kellett menni a jelenséghez, amibe így az Enterprise is elakadt. Fegyverzet híján át kellett programozni a deflektor-rendszert, hogy annak kisütésével semlegesítsék a jelenség gravitációját és a hajó kiszabaduljon. Kirk kapitány a feladatot magára vállalva elindult a deflektor-rendszer vezérlőjébe, ami közvetlenül a deflektor-tányér mellett található, és ott a szükséges átállítások után a deflektor kisütésével sikerült az Enterprise-t kiszabadítani. Ezután azonban a jelenség pászmája hirtelen eltalálta a hajó oldalát a deflektor-vezérlőnél, pont ott ahol Kirk is tartózkodott. Ez a hajón léket ütött, és Kirk kapitánynak nyoma veszett.

Az Enterprise-B további sorsáról hivatalosan semmi bizonyosat nem tudni, de néhány Star Trek-regény még foglalkozott vele és a legénységével. Ezek alapján a tragikus incidens után Harrimant leváltották az Enterprise éléről, és öt évig William George volt a kapitány, majd 2298-tól 2311-ig ismét Harriman volt a parancsnok. Harriman után Demora Sulu lett a hajó kapitánya, aki 2315-ben családi ok miatt kimenőn volt egy ideig, de 2316-tól ismét az Enterprise kapitánya lett még évekig, miközben admirálissá is előléptették. Az utolsó parancsnok Thomas Johnson Jr. volt, aki a 2320-as években vette át a parancsnokságot és a kardassziai-határ mentén járőrözött. A hajó itt bajori menekülteknek is segített, majd 2329-ben egy ismeretlen vírus megfertőzte a legénységet. Ezt követően az Enterprise-B eltűnt.

Pályafutása során 142 csillagrendszert térképezett fel, és 17 értelmes fajjal vette fel a kapcsolatot.

Az Enterprise-B a jól ismert és elterjedt Excelsior osztály továbbfejlesztett változatába tartozik, ami ugyanúgy az Excelsior osztály része, mint a normál változat, amilyen a USS Excelsior is. (Ahogy az első Enterprise eredeti, majd annak későbbi, fejlesztett változata is a Constitution osztályba tartozott.) Mindenesetre fejlesztett Excelsiorból jóval kevesebb készült, mint a hagyományosból. A két hajótípus ezzel együtt is nagyon hasonlít egymásra, ami miatt könnyen összetéveszthetőek.

Egy rövid lista összegzi a különbségeket az Excelsior osztály normál változatához képest:

  • Plusz még egy, nagyobb impulzushajtómű-pár a "csészealj"-szekción
  • Hangsúlyos, kék fényű Bussard kollektorok a hajtóműgondolák elején
  • Vezérsíkok a gondolák végein
  • A hajtómű-szekció oldalán végigfutó taréjidom, ami pluszhelyiségeknek ad helyet (a deflektor-vezérlő is itt található)
  • Ezeken kívül a fejlesztett változat technikailag is fejlettebb valamivel az elődjénél, valamint némiképp a festése is különbözik


Az Enterprise-B a legkevesebbet szereplő Enterprise csillaghajó: az Enterprise-C-hez hasonlóan először domborműként bukkan fel az Enterprise-D tárgyalójában lévő emlékfalon (ott még csak normál Excelsiorként), hajóként pedig mindösszesen a Star Trek: Nemzedékek első negyedórájában látható, mintegy csak azért, hogy felvezesse Kirk drámai eltűnését. Feltehetően emiatt is csak egy már létező hajó feljavított változatát készítették el Enterprise-B-nek, és nem egy teljesen új hajót. Star Trek produkciókban az Enterprise-B-n kívül csak még egy ilyen, fejlesztett Excelsior osztályú hajó tűnt fel: a USS Lakota (NCC-42768) a DS9 Paradise Lost című epizódjában. (A Lakota amúgy az Enterprise-B átcímkézett modellje volt, az Enterprise-B-t pedig az Excelsior eredeti modelljének átépítésével alakították ki.)

NCC-1701-C
Yesterday's_Enterprise

Az Enterprise-C 2344-ben segélyhívásra a Narendra III bolygó védelmére kelt, hogy az ott tartózkodó klingonokat megvédje a bolygót megtámadó romulánoktól. A csatában azonban megsemmisült a legénységével együtt, legalábbis ennyit lehetett tudni. Mindenesetre a Föderáció eme akciója és segítsége tovább erősítette a jó kapcsolatot a Föderáció és a Klingon Birodalom között.


Később, 2366-ban az Enterprise-D találkozott az egy időhasadékon keresztül átcsúszó Enterprise-C-vel, amely esemény azonban így rögvest egy alternatív 2366-ot hozott létre, amiben a klingonok a Föderáció ellenségei voltak, és a két fél közötti hosszú háborúskodás alatt a Föderáció kezdett vesztésre állni. Az Enterprise-D a sérült Enterprise-C segítségére sietett, és ellátták a sebesülteket, köztük a parancsnokot, Rachel Garrett kapitányt is. Az ebben az időben is az Enterprise-D-n lévő, téren és időn keresztül is érzékelni képes Guinan azonban szólt az itt is kapitány Jean-Luc Picardnak, hogy "ez nem jó", mivel ő érzékelte, hogy ez nem a jó idővonal. Picard megértette, hogy az Enterprise-C-t vissza kell juttatni a saját idejébe. Közben az itt még élő Natasha Yar hadnagy, és az Enterprise-C első tisztje, Richard Castillo hadnagy, majd kapitány egymásba szerettek, és ezért mikor egyértelművé vált, hogy az Enterprise-C nem maradhat, ő is Castillo kapitánnyal tartott az Enterprise-C-re, mivel Garrett kapitány időközben életét vesztette. Az Enterprise-D segítségével elindultak az időhasadék felé, de ekkor három klingon harci madár támadt rájuk, és az Enterprise-C-t védelmező Enterprise-D-t kezdték támadni, ami sérüléseket szenvedett és többen meghaltak, köztük William T. Riker első tiszt is. Az Enterprise-C végül sikeresen visszatért a saját idejébe, és ezután azonnal visszaállt a normál idővonal a normál, ép szereplőkkel.

Két évvel később, 2368-ban Picard találkozot egy Sela nevű ember-romulán nővel, aki kiköpött hasonmása volt a néhai Yar hadnagynak. Sela anyja ugyanis nem volt más, mint az alternatív jelenből az Enterprise-C-vel a "normál" múltba térő Yar hadnagy, aki a csatát követően fogságba esett, majd később egy romulánnal élt együtt, ebből a kapcsolatból származott Sela. Sela azonban ugyanolyan rideg személyiség volt, mint a romulánok legtöbbje

Az Enterprise-C-t – és így tulajdonképpen az Ambassador osztályt is – olyannak tervezték, mint egy átmeneti hajótípust a korábbi Excelsior és az utánajövő Galaxy osztályú Enterprise között, bár a dominánsan Galaxy stílusjegyek mellett talán a Constitution osztály formája köszön vissza jobban a hajón. Mindenesetre ez volt az utolsó hajótípus, amit még kör alakú parancsnoki-szekcióval készítettek. Az Enterprise-C elsőként domborműként volt látható az Enterprise-D tárgyalójában lévő díszfalon, ahol az összes korábbi Enterprise nevű hajó szerepelt, de ott még kicsit másmilyen volt, mint végül a tévéepizódban. Ennek oka, hogy az epizód leforgatásának ideje sürgetett, és ezt a hajótervet valamivel egyszerűbb volt elkészíteni, mint az eredeti koncepciót.

NCC-1701-D
USS_Enterprise-D,_These_Are_the_Voyages

A Galaxy osztályt a kiöregedett Ambassador, és Oberth osztályok leváltására terveztette a Csillagflotta, melyek addig az elsődleges kutatóhajói voltak a flottának. A Galaxy osztály tervezését 2343-ban kezdték meg, a Nebula osztályhoz hasonló kinézettel, azzal a különbséggel, hogy a Galaxy képes legyen tudományos, kutatási, diplomáciai, kulturális és harci feladatokat egyaránt ellátni. Tény azonban, hogy a sokrétű feladatra tervezés miatt a program sok csúszással járt a tervezési, gyártási és építési problémák miatt. Az osztály első hajója a USS Galaxy 2357-ben indult útjára és 2362-ben lépett szolgálatba, közel két évtizeddel az első kezdeti tervek után. A USS Galaxy, mely az Utopia Planitia hajógyárban készült, nagyon hasonlít a Nebula osztály hajóihoz. A Galaxy azonban 15%-al nagyobb, és a kevésbé "tömör" tervezés miatt hosszabb is annál. A legjelentősebb változás azonban az, hogy a Galaxy két különálló szekcióra bontható. A két szekció - melyek a csészealj és a hajtómű szekciók - a hajó nyaki részénél, a 8 és 11-es szintek között kapcsolódik össze. Ez a szétválasztási lehetőség azt eredményezte, hogy a térhajtómű gondolái messze esnek a hajtómű szekciótól, ebben a pozicióban a hajtóművek által gerjesztett szubtérmező sokkal nagyobb lett. A hajtóművek hatékonysága így 88% 7-es fokozat felett, és 52% 9.1-es fokozat felett. Ugyanezek az értékek a Nebulánál 84% és 47%.


A megnövekedett belső tér miatt 800.000 négyzetméternyi terület jutott a különböző tudományos laboratóriumoknak. Ez lehetővé tette, hogy hosszú ideig tartó kutatási küldetésekre induljon, mely ezeknek a hajóknak az elsődleges célja. Természetesen ez nem újkeletű ötlet, mivel a Csillagflotta hajói mindig is ilyen feladatok elvégzésére készültek, azonban a Galaxy osztály különleges volta még jobban kihangsúlyozta ezt. Ezek a hajók képesek akár 5.000 szakember munkájának segítésére is, mert a másodlagos nem-központosított energiaellátó rendszer miatt a tudományos laboratóriumok még harci helyzetek közben is biztonságosan tudnak működni. A Galaxy osztály hajói harci képességeikben is sokkal jobbak, mint a Nebulák. A három torpedóvető mindegyike képes egyenként tíz fotontorpedót kilőni hat másodperc alatt, miközben a 12 darab X-es fézersorral is lehetőség van a tüzelésre. A Galaxy osztálynál, mint a legtöbb Föderációs hajótípusnál a nagytávolságú fézereknek kiváló az utántöltési/lehülési ideje. A Galaxy osztály az első olyan hajóosztály, ahol a fézereknek különálló energiaellátása van, ezért a fézerek túlélési statisztikái sokkal jobbak lettek harci helyzetekben.

A Galaxy osztályú hajók a Csillagflotta első helyén álltak, de az utóbbi időben - egészen pontosan 2371-ig - nem kevesebb, mint három ilyen hajó semmisült meg, az egyik a teljes legénységgel, és azok családtagjaival együtt. Ez az aggasztó tény ahhoz vezetett, hogy az Admiralitás jelentős változtatásokat eszközölt a magmaradt három hajón és a tervezési fázisban lévő hat új Galaxy osztályú hajón egyaránt. A Galaxy osztály tragédiája szorosan összefügg az Alfa Kvadránst jelenleg is fenyegető Domíniummal. Az új hajók jelenleg is a Domínium elleni hadműveletekben vesznek részt. A Galaxy osztály legjelentősebb változtatásai abban állnak, hogy sokkal erősebb hajtóműveket, valamint teljesen új rendszerű energiapajzsokat kaptak, melyeket kifejezetten a Domínium hajói által használt fegyverek ellen fejlesztettek ki. Jelentős változtatások történtek a hajók számítógép-rendszereiben, és néhány kisebb változtatás az alrendszerekben. Jelenleg kilenc Galaxy osztályú hajó van szolgálatban, háromnak az építése még mindig folyamatban van.

Öt Galaxy osztályú hajó tevékenyen részt vett a Deep Space Nine visszafoglalásában a Dominiontól. Az osztály hajói félelmetes hírnévre tettek szert a háború alatt, elsősorban azzal a ténnyel, hogy az utóbbi időben egyetlen Galaxy osztályú hajó sem semmisült meg. Az új Galaxy osztályú hajók már tudományos és diplomáciai kapacitás nélkül készülnek, hogy ezzel is csökkentsék a hajók súlyát és így növeljék harci képességeiket a Domínium Háború idején. Ezeket a hajókat ki fogják "egészíteni" a háború után, hogy nagyobb kutatási kapacitást adjanak a Csillagflottának. Ezen a ponton persze kivételt jelentenek az új Sovereign osztályú hajók.

2364-ben indult hétéves küldetésére a Galaxy osztályú NCC-1701-D kódjelű Enterprise csillaghajó, Jean-Luc Picard kapitány parancsnoksága alatt. A hajó és legénysége hasonló történelmi küldetést mondhatott magáénak, mint Kirk kapitány legénysége és hajója. Az Enterprise-D és legénysége számos addig ismeretlen fajjal lépett kapcsolatba, ilyenek voltak Q és a Borg. A hajó 2371-ben pusztult el, miután egy ellenséges klingon hajó reaktorhasadást idézett elő a hajtóműben.

NCC-1701-E
1701e1
A Sovereign osztály tervei messzire, egészen pontosan 2338-ra nyúlnak vissza, amikor a Klingon Birodalommal annyira elmérgesedett a politikai helyzet, hogy háború veszélye fenyegetett. A Föderáció akkori elnöke megparancsolta a Csillagflottának, hogy egy olyan új hajót állítsanak szolgálatba, melynek sokkal nagyobb a katonai ereje, mint bármely már meglévő hajótípusnak. A programnak törést okozott, hogy az Enterprise-C, egy Ambassador osztályú hajó elveszett a Narendra III-nál történt incidensnél. A hadihajó terve majdnem meghiúsult, de a Csillagflotta tovább folytatta a fejlesztést kutatóbázisain. A Sovereign osztály terve így egy elméleti hadicirkáló terve lett, mely csak számítógépes formátumban látott napvilágot, bár készült néhány makett is a tervezés elősegítése érdekében. A tervek úgy készültek, hogy egy esetleges krízis előálltakor késlekedés nélkül gyártási szakaszba lehetett tenni azokat. A tervezés minden öt évben, az újonnan megjelenő technológiák szerint változott.


Alapjában véve a Sovereign osztály az Ambassador osztály továbbfejlesztése volt, háttérbe szorítva a diplomáciai és kutatási részlegeket, a harcállásokat helyezve előtérbe. A tervezésben nagy változások történtek 2350-ben, 55-ben és 60-ban, melyeknek egy részét felhasználták az akkor tervezési stádiumban lévő Galaxy osztályhoz, különösen a hajtómű gondolák hajtóművek és az antianyagreaktor tervezésekor. A romulánokkal való 2364-es kapcsolatfelújítás ahhoz vezetett, hogy a 2365-ös tervátalakítások után a Csillagflotta parancsának értelmében a terv az volt, hogy az új hajó alkatrészeit raktárra kellett gyártani, a minél gyorsabb összeszerelés lehetőségének érdekében. 2365-ben került sor a Borggal való kapcsolatfelvételre.

A Sovereign programot újraindították és megkezdték az osztály első négy hajójának építését. Természetesen a Sovereign fegyverzete szinte teljes egészében megegyezett a Galaxy osztály fegyverzetével, mely hatástalannak bizonyult a Borggal történt első találkozás alkalmával. Új fegyverrendszerek tervezése és fejlesztései készültek ugyan 2370-ig, de ezek még nem álltak rendelkezésre az évtized közepén. Világossá vált az is, hogy a mérnökök legjobb tudása ellenére a Sovereign nem tudja ellátni azt a feladatot amire tervezték -- hogy a hadihajót minél gyorsabban szolgálatba helyezzék és így elejét vegyék a jelenlegi krízisnek. A Csillagflotta válasza erre az volt, hogy tovább folytatták a szerkezeti, meghajtó, számítógép, és érzékelő-rendszerek fejlesztését az éppen építés alatt álló hajón, de három teljes évre fel kellett függeszteniük a további építési munkálatokat az új pajzs, fézer és fotontorpedó rendszerek fejlesztése miatt. Ez egy teljesen új projectet eredményezett, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy egy viszonylag kicsi, gyorsan előállítható hajót tervezzen az új, szinte még kipróbálatlan fegyverrendszerekhez. Mivel a méretet minimálisra csökkentették - és ezzel együtt a tervezési, valamint az építési időt - az új hajó csak rövid idejű küldetéseket tudott csak végrehajtani.

A hajó nagyon karbantartás igényes lett, bár csak kevés nem-replikálható alkatrészt tartalmazott. Az elszállásolási lehetőségek minimálisra szorítása és az üzemanyag tartalék miatt csupán 6-8 hétre lehetett távol egy-egy küldetés végrehajtása során, sokkal kevesebb időre, mint ahogy az eredeti Sovereign projectben szerepelt. Mivel időközben szükségessé vált a Defiant osztály fejlesztése is, az ahhoz kidolgozott új technológiák rövidesen elérhetőek voltak a Sovereign számára is. A Sovereign fejlesztése a 2360-as évek végén is folytatódott. A Borg Kocka megsemmisítésével 2366-ban, a Csillagflotta alacsonyabb szintre helyezte a fejlesztést, mely így nem tette lehetővé, hogy a Sovereign egy újabb offenzíva előtt szolgálatba állhasson.

A Defiant fejlesztését leállították, a prototípus pedig raktárba került, miután szétszerelték azt. A veszteségek megmutatták, hogy a Defiant-nek a Sovereign fegyverzetével kell elkészülnie, így a USS Defiant-et újra elővették a Deep Space Nine számára. A fotontorpedóról kvantumtorpedóra való átállás és az ablatív páncélzat megjelenése a program fő szempontjaivá váltak. Ezekhez társult az új bioneurális számítógéprendszer, mely az Intrepid osztály hajóiba is beépítésre került. Az osztály első hajója 2371- ben indult el USS Sovereign néven, hat hónappal később ezt követte a USS Honorious. A USS Enterprise-D megsemmisülése miatt ugyanebben az évben a USS Honorious-t átkeresztelték USS Enterprise-ra, NCC 1701-E nyílvántartási számmal.

A Sovereign osztály a Csillagflotta legerősebb és legjobban felfegyverzett hajójaként került ki az űrdokkokból. Ez a hajó egy új típusú fézerrel, a XII-es típusúval készült - melyet biztonsági okokból csak X+-os típusként emlegetnek - mellyel csak a Föderáció dokkjait és csillagbázisait szokták felszerelni. A tizenkettes típus közel 60%-al nagyobb energiát ad le, mint a tizes típus, melyet a Galaxy osztály hajóiba építettek be. Ehhez járul még az a tény, hogy a tizenkettes típusnak rövidebb az utántöltési ideje és hosszabb ideig képes ugyanarra a pontra a fézertüzet koncentrálni, így minden fézersornak 76.4%-al nagyobb a teljesítménye, mint a tizes típusnak. A Sovereign-en tizennégy fézersor található, szemben a Galaxy tizenkét fézersorával, ez a hajónak 92.6%al nagyobb fézerkapcitást ad.

A torpedó fegyverrendszer is legalább ilyen kiemelkedő. A deflektortányér felett elhelyezkedő nagy kvantumtorpedó-vető képes öt torpedó kilövésére egy másodperc alatt, ezzel nagyobb teljesítményre képes, mint a Galaxy osztály két fotontorpedó-vetője együttesen. A kvantumtorpedó-vetők mellett négy fotontorpedó-vető is található a hajón; ezek a hajtóműszekción páronként előre illetve hátra néznek. Ebből is látható, hogy a Sovereign osztálynak van a Csillagflotta hajói közül a legnagyobb és legerősebb torpedó fegyverzete. A Sovereign energiapajzs rendszere is egyedülálló, és a Csillagflotta hajói közül a legerősebb; a terv szerint úgy kellett megépíteni, hogy nagyobb legyen a hatékonysága mind a nagy energiájú vonósugarak, mind a fázisvezérelt polaronsugarak ellen is, vagyis a hajót egyértelműen a Borg és a Dominion hajói ellen fejlesztették ki.

Normális esetben a pajzsok frekvenciavezérlését a központi számítógép irányítja, mely folyamatosan figyeli az ellenséges fegyvertüzet és automatikusan vált át azok frekvenciájára, megpróbálva így a legoptimálisabb védelmet kialakítani. Ez a rendszer az amely - remények szerint - meg kellene, hogy akadályozza a Borg azon képességét, hogy pajzson át sugározzanak. A Sovereign térhajtóművei olyan új tervek szerint készültek mely nem rongálja a szubtér szerkezetét, és ez a hajtómű lesz az, melyet a Csillagflotta minden hajója meg fog kapni. A Sovereign jelenleg a flotta leggyorsabb hajója a maga 9.9-es cirkáló, és 9.99-es fokozatú maximális sebességével, melyet több mint 24 órán át képes tartani. A nagy cirkálósebesség lehetővé teszi, hogy a hajó nagyon rövid időn belül céljához érjen. Emellett az impulzus hajtóművek kiváló teljesítménye miatt a Sovereign harci manőverek közben is nagy sebességre képes.

A Sovereign osztály 2373-ban esett át a tűzkeresztségen, mikor is egy Borg Kocka behatolt a Föderáció területére. A USS Sovereign túl messze volt ahhoz, hogy részt vehessen a harcokban, a USS Enterprise - az egyetlen szolgálatot teljesítő másik Sovereign osztályú hajó - pedig a parancs szerint a Romulán Semleges Zóna határán kellett, hogy járőrözzön, annak ellenére, hogy a Borg Kockát támadó flottában nem volt olyan hajó, melynek rendszerei a Borg ellen lettek kifejlesztve. Picard kapitány megtagadta a parancsot és csatlakozott a Föld orbitális pályáján zajló csatához és közreműködött abban, hogy a Borg Kocka egyik gyenge pontját kihasználva a flotta megsemmisítse azt. Az Enterprise ezek után olyan helyzetbe került, hogy majdnem annak teljes legénységét asszimilálta a Borg. A legénység végül legyőzte a Borgot és visszatért 2373-ba. Picard kapitány parancsmegtagadását a Csillagflotta elvetette, így azóta is ő az Enterprise parancsnoka.

A Sovereign osztályú NCC-1701-E kódjelű Enterprise 2372-ben állt szolgálatba, Picard kapitány parancsnoksága alatt, az előző Enterprise teljes főtiszti gárdájával. A hajó első komoly küldetése a Borg ellen vezette a legénységet, mikor a múltba visszatérve megakadályozták a Föld asszimilálását, és lehetővé tették, hogy az emberek kapcsolatot teremthessenek a Vulkániakkal. A következő nagy küldetés alkalmával az Enterprise-E legénysége fellázadt a Csillagflotta egy korrupt admirálisának parancsai ellen, s megvédték a békés Ba'Ku bolygó lakóit. A harmadik küldetés a Romulán Csillagbirodalomba vezetett, ahol az emberi származású Shinzon praetor (aki nem mellesleg Picard kapitány klónja volt) csapdába akarta csalni a hajót és legénységét, hogy Picardot elfoghassa. Az Enterprise súlyos sérüléseket szenvedett Shinzon hajója, a Scimitar ellen vívott nagy küzdelemben, de hála a Shinzon ellen szegülő romulánok közbeavatkozásának, győzelmet aratott. A küldetés közben a hajó másodtisztje (leendő első tisztje), Data hősiesen feláldozta magát az Enterprise legénységéért, amikor elpusztította a remán hajó fegyverét, a thalaron-sugárzót és vele együtt a hajót is. Ezt követően a tisztikar nagy részét átvezényelték, csak Picard kapitány, LaForge és Beverly Crusher maradt a hajón. Az Enterprise-E 2379-ben még aktív szolgálatot teljesít, mint a Csillagflotta zászlóshajója.

A tervezői elképzelések szerint az Enterprise-E új torpedóvető állásokat kapott, amiket láthatunk is a Star Trek: Nemezisben. Ebben a korábbi két filmhez képest apróbb változtatásokat is eszközöltek a hajón. A Star Trek: Ships of Line, Michael Okuda által írt regényben az Enterprise 9,985-ös sebességre is képes. Hivatalosan ezt azonban nem erősítették meg, és a legnagyobb sebesség amivel haladt, az a nyolcas volt, a Star Trek: Nemezisben. John Eaves designer szerint a jármű (akárcsak elődei) képes leválasztani a hajtóműszekcióról a csészealj szekciót.

NCC-1701-J
ncc-1701-j-uss-enterprise

Hogy meggyőzze Jonathan Archer kapitányt a jövő veszélyességéről, az időutazó ügynök Daniels a 26-ik századba teleportálta a kapitányt és önmagát, a USS Enterprise NCC-1701-J csillaghajó fedélzetére. A hajó éppen a Delphi Térséget létrehozó Gömbépítők interdimenzionális faja ellen harcolt Procyon V-nél, többek között a Klingonok és a Xindik segítségével. Bár a Gömbépítőket már a 22-ik században legyőzték a megváltoztatott múltban, aminek következtében így létrejöhetett a Föderáció, és az Enterprise-J a szövetséges hajókkal győzelmet arathatott a Procyon V-nél.